Megérkeztünk....

Elég viccesen indult ez a világvégi utazás (kb. 40 órás utazással). Önmagamhoz hűen már az elindulásnál hoztam a formámat (otthon hagytam a cipőmet), Balázsnál mikor bepakoltam a cuccunkat természetesen elfelejtettem, hogy hova is tettem a kocsikulcsot, utána meg Balázs felejtette el, hogy hova tette a kapukulcsot, de minden meglett idővel. Elindultunk. A reptéren közel 2 óra alatt tudtunk becsekkolni (jól van nem tudom leírni), mert gondok voltak a jegyekkel, de ez is megoldódott pár perccel a gép indulása előtt, már csak azon kellett izgulnunk, hogy a csomagok is meglegyenek. Annyira örültem, hogy megint ablak mellé ülhetek igaz Balázsnak a helye lett volna eredetileg. Bekapcsolom az övem juhhé nappal is fogom látni Londont felülről, erre jön a stewardess és közli, hogy cseréljünk helyet mert kisgyerek mellé aki addig Balázs mellett ült csak nő ülhet. Kössz, megint nem látom Londont nappal felülről. Londonba hipp-hopp megérkeztünk, mivel 7 órát kellett várakoznunk Londonban ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük (még egyszer) London egyes nevezetességeit. Ezt követte a borzadály 10 és fél órás utazás. Aludtam kb. 2 óra hosszát összesen a 8. óra elteltével úgy éreztem, hogy én feladom és kiszállok, de sajnos nem tudtam megtenni. Írnom se kell, hogy egy síró gyerekkel különösen élvezetes az utazás akkor nagyon úgy éreztem, hogy nem szeretnék még az elkövetkezendő 100 évben gyereket. Bankokban a várakozás alatt megkajáltunk és ittam egy sört, hogy tudja aludni a következő 8 órás utazás alatt. Nem sikerült. Sydney-ben már úgy éreztem, hogy elegem van mindenből, valamit mutatnia kell ennek az országnak, hogy úgy érezzem megért ennyi szenvedést. Sydney-ben át kellett vennünk a bőröndünket a vám miatt. Ekkor kezdtem izgulni, hogy vajon megjön-e a csomag vagy nem. háháhá a csapatból nekem jött meg először Mary Zsuzsival és Orbán Viktorral az oldalukon (story címlapok, hogy már messziről megismerjem). Most már csak a bicikliknek kell épségben megérkezni, de sajnos közölték velünk, hogy a bicajok még Szingapúrban vannak (de mi nem is jártunk ott:D) Rohanás a repülőhöz az utolsó állomás következik. Eddig is utáltam repülni, de most aztán tényleg elegem lett a Sydney - Brisbane útvonal alatt, pedig az csak 1,5 óra volt, természetes hű maradtam ismét önmagamhoz és síró gyerekkel a hátam mögött utaztam. Természetesen még itt sem ért véget az utazás hiszen Brisbane-ből még 80km-re van GoldCoast. Azt hittem soha nem ér véget ez a két nap. 18 órakor egyszerűen kidőltem nem bírtam tovább reggel 4-ig aludtam de utána 1 óra szenvedés után úgy döntöttem, hogy inkább nézem a tv-t. Minden rosszba van valami jó így legalább láttam a napfelkeltét. Fotókat később fogok mutatni. Nagyon aranyosak a többiek, mindenkit nagyon megszerettem pedig csak 3 napja ismerem őket. Szerencsésen átálltam míg a többiek picit szenvednek még vele....