Fáj a fenekem

Mindig eltervezem, hogy este írok ide, de soha nem jön össze, nah mindegy.

Tegnap:D ismét elmentünk hárman a szörfösök paradicsomába kristóffal és balázzsal biciklivel (értitek éénnnn??? bicikli???) és ráadásul nem úgy mentünk mint tanyán, hogy balra is nézelődök meg jobbra is, neeeem. hajtottak mint a tatárt mára be is durrant a fenekem a combom a vádlim örülök, hogy tudok ülni. Leizzadva, éhesen, szomjasan értem át azt hittem meghalok. Gyorsan leszaladtunk megmártani a lábunkat a sós vízben utána gyorsan kajáltunk. Jaj én annyira finomat ettem, tészta volt rákkal meg hallal meg minden finomsággal a többiek pizzát ettek. Teli hassal még kívántam egy kis fagyikát, Kristóf hazament mi meg ketten Balázzsal elmentünk nekem keresni fagyit (jaj de finom volt). Este mikor hazaértünk persze megint hipp hopp jön vuk tempóban, rájöttünk, hogy nincs itthon kaja, jeeeeeee akkor menjünk el boltba. Hát fájó fenékkel megint felülni nagyon jó érzés. Végig az járt az eszembe, hogy minek ettem régen annyi csokit. De ez a gondolat hamar elillant amikor benyomtam egy 200g-os finom incsi-fincsi csokoládét este 8kor. Amikor ezt meglátta az Ákos majdnem szívrohamot kapott, mondta is hogy ez 1 óra biciklizés lesz. Gondolhatjátok mennyire sajnáltam!!! Úgy jöttem vissza egy karácsonyfa mert természetesen én nem vittem magammal hátizsákot. Így megint falusi lánynak éreztem magam. A legrosszabb az egészben, hogy nemcsak féloldalasan mentem végig, de hogy még a balra tarts balra hajts szabályt is figyelembe kell venni. pfff kész. Ma még folytatom az írást csak nem ért véget még a nap:D:D::D Tényleg még krokodilt is simogattam:D