'couse I said so

Szerda

2 napja, hogy nem tudtunk normálisan meleg vízzel, tusfürdővel mosakodni, ezért egy kempingben voltunk kénytelenek aludni, plussz tölteni is kellett a gépeket. Gyorsan elfoglaltuk a helyünket és irány az óceán egy kis fürdőzésre. Nagyon jókat hülyéskedtünk a vízben, pedig én borzasztóan félek a víztől, vagyis inkább a fulladástól. Fürdőzés után, elmentünk megebédelni. Egy gyönyörű kétszemélyes tálat kértünk tele-tele tenger gyümölcsivel. Ahogy sétáltunk az utcákon, megtaláltam egy olyan boltot, ahol csak katicás dolgokat árulnak, ááááá mondom ezt nem hiszem el, olyan dolgok voltak amit még addig soha nem láttam, Balázs próbált visszatartani, hogy ne vegyek meg mindent az üzletből. Még katicás szörfdeszkát is lehett kapni, ha itt élnék Ausztráliában, biztos, hogy megvettem volna. Este elmentünk a világítótornyot megnézni, sietni kellett mert csak napnyugtáig volt nyitva. Egy erdős ösvényen lehetett eljutni a kilátóhoz. Borzasztóan féltem, emberevő koaláktól, pókoktól, kígyóktól, mindentől. Györnyörű volt fentről a kilátás ráadul, nem csak a kilátás volt szép, hanem ráadásként ezen a helyen volt Ausztrália legkeletibb pontja is. Hazafelé majdnem bepisiltem a félelemtől, minden zajon megijedtem, azt hittem soha nem érünk a kocsiig. Próbáltam a gondolataimat másfelé terelni, pl. nézni a csillagos eget, de akkor az óriási denevérek zavartak meg. Sehova nem mertem nézni, ráadásul az összes horrorfilm jelenetei eszembe jutottak. Este elmentünk bulizni az egyik ismerősünkkel és ausztrál versenyzőkkel többek között a női világbajnokkal is. Nagyon rossz helyek vannak, bulizás szempontjából, a legviccesebb az egészben mégis az, hogy Balázst nem engedték be a második helyre ahova mentünk, és amikor megkérdezte, hogy miért nem engedik be akkor a biztonsági őr csak annyit mondott: 'couse I said so!!! Balázsnak több se kellett, volt ott minden fuck-ozás, szerintem az összes angol káromkodás elhangozott azalatt a pár perc alatt. Nem is erőlködtünk tovább inkább hazamentünk.