Péntek
Két hét után először borús az idő, még mindig küszködünk a torokfájással, az útikönyv alapján kinéztük hogy a "közelben" van a vízesések útja, minek mentén rengeteg vízeséssel lehet találkozni, többek között Wollomombi vízeséssel ami 230 m magas. Útközben megálltunk Dorringo-ban ahol egy pékségben megvettük a legfinomabb sütiket a világon. Én egy meggyespitét választottam, aminek a felét meg is tudtam enni, a másik felét viszont a kocsi tetejére tettem, hogy ne menjen bele semmi kosz, addig amíg elindulunk. Természetesen elfelejtettem, hogy oda tettem és elindultunk, a pite meg gondolom a földön landult valamikor. Megálltunk egy úgynevezett Skywalk kilátónál, azt írta a könyv, hogy a fák tetején lehet sétálni, de nem volt valami nagy szám. Tovább is indultunk az előre eltervezett nevezetességhez, a Wollomombi vízeséshez, amiben később kiderült, hogy most nincs sok víz, de így is szép volt. Indulás tovább Port Macquarie-be, az odáig vezető út elég kanyargós volt, Balázs most adta először oda a kocsit nagyon élveztem, útközben pedig megáltunk kengurús táblával fotózkodni. Este egy kempingben aludtunk, egyre jobban éreztem, hogy beteg vagyok.
2009. szeptember 22., kedd
Kamera
Csütörtök
Borzasztó hideg volt este, mind a ketten meg is fáztunk. Gyorsan tartani akartunk egy vásárlásos dálutánk, de "CSAK" egy kamerát vettem Balázs pedig egy főrdőnadrágot. Indultunk is tovább Coffs Harbour felé. Kb. 300 km-t autóztunk és szinte ezzel telt el az egész napunk. Estére meg is érkeztünk és egy hajókikőtóben aludtunk.
Borzasztó hideg volt este, mind a ketten meg is fáztunk. Gyorsan tartani akartunk egy vásárlásos dálutánk, de "CSAK" egy kamerát vettem Balázs pedig egy főrdőnadrágot. Indultunk is tovább Coffs Harbour felé. Kb. 300 km-t autóztunk és szinte ezzel telt el az egész napunk. Estére meg is érkeztünk és egy hajókikőtóben aludtunk.
'couse I said so
Szerda
2 napja, hogy nem tudtunk normálisan meleg vízzel, tusfürdővel mosakodni, ezért egy kempingben voltunk kénytelenek aludni, plussz tölteni is kellett a gépeket. Gyorsan elfoglaltuk a helyünket és irány az óceán egy kis fürdőzésre. Nagyon jókat hülyéskedtünk a vízben, pedig én borzasztóan félek a víztől, vagyis inkább a fulladástól. Fürdőzés után, elmentünk megebédelni. Egy gyönyörű kétszemélyes tálat kértünk tele-tele tenger gyümölcsivel. Ahogy sétáltunk az utcákon, megtaláltam egy olyan boltot, ahol csak katicás dolgokat árulnak, ááááá mondom ezt nem hiszem el, olyan dolgok voltak amit még addig soha nem láttam, Balázs próbált visszatartani, hogy ne vegyek meg mindent az üzletből. Még katicás szörfdeszkát is lehett kapni, ha itt élnék Ausztráliában, biztos, hogy megvettem volna. Este elmentünk a világítótornyot megnézni, sietni kellett mert csak napnyugtáig volt nyitva. Egy erdős ösvényen lehetett eljutni a kilátóhoz. Borzasztóan féltem, emberevő koaláktól, pókoktól, kígyóktól, mindentől. Györnyörű volt fentről a kilátás ráadul, nem csak a kilátás volt szép, hanem ráadásként ezen a helyen volt Ausztrália legkeletibb pontja is. Hazafelé majdnem bepisiltem a félelemtől, minden zajon megijedtem, azt hittem soha nem érünk a kocsiig. Próbáltam a gondolataimat másfelé terelni, pl. nézni a csillagos eget, de akkor az óriási denevérek zavartak meg. Sehova nem mertem nézni, ráadásul az összes horrorfilm jelenetei eszembe jutottak. Este elmentünk bulizni az egyik ismerősünkkel és ausztrál versenyzőkkel többek között a női világbajnokkal is. Nagyon rossz helyek vannak, bulizás szempontjából, a legviccesebb az egészben mégis az, hogy Balázst nem engedték be a második helyre ahova mentünk, és amikor megkérdezte, hogy miért nem engedik be akkor a biztonsági őr csak annyit mondott: 'couse I said so!!! Balázsnak több se kellett, volt ott minden fuck-ozás, szerintem az összes angol káromkodás elhangozott azalatt a pár perc alatt. Nem is erőlködtünk tovább inkább hazamentünk.
2 napja, hogy nem tudtunk normálisan meleg vízzel, tusfürdővel mosakodni, ezért egy kempingben voltunk kénytelenek aludni, plussz tölteni is kellett a gépeket. Gyorsan elfoglaltuk a helyünket és irány az óceán egy kis fürdőzésre. Nagyon jókat hülyéskedtünk a vízben, pedig én borzasztóan félek a víztől, vagyis inkább a fulladástól. Fürdőzés után, elmentünk megebédelni. Egy gyönyörű kétszemélyes tálat kértünk tele-tele tenger gyümölcsivel. Ahogy sétáltunk az utcákon, megtaláltam egy olyan boltot, ahol csak katicás dolgokat árulnak, ááááá mondom ezt nem hiszem el, olyan dolgok voltak amit még addig soha nem láttam, Balázs próbált visszatartani, hogy ne vegyek meg mindent az üzletből. Még katicás szörfdeszkát is lehett kapni, ha itt élnék Ausztráliában, biztos, hogy megvettem volna. Este elmentünk a világítótornyot megnézni, sietni kellett mert csak napnyugtáig volt nyitva. Egy erdős ösvényen lehetett eljutni a kilátóhoz. Borzasztóan féltem, emberevő koaláktól, pókoktól, kígyóktól, mindentől. Györnyörű volt fentről a kilátás ráadul, nem csak a kilátás volt szép, hanem ráadásként ezen a helyen volt Ausztrália legkeletibb pontja is. Hazafelé majdnem bepisiltem a félelemtől, minden zajon megijedtem, azt hittem soha nem érünk a kocsiig. Próbáltam a gondolataimat másfelé terelni, pl. nézni a csillagos eget, de akkor az óriási denevérek zavartak meg. Sehova nem mertem nézni, ráadásul az összes horrorfilm jelenetei eszembe jutottak. Este elmentünk bulizni az egyik ismerősünkkel és ausztrál versenyzőkkel többek között a női világbajnokkal is. Nagyon rossz helyek vannak, bulizás szempontjából, a legviccesebb az egészben mégis az, hogy Balázst nem engedték be a második helyre ahova mentünk, és amikor megkérdezte, hogy miért nem engedik be akkor a biztonsági őr csak annyit mondott: 'couse I said so!!! Balázsnak több se kellett, volt ott minden fuck-ozás, szerintem az összes angol káromkodás elhangozott azalatt a pár perc alatt. Nem is erőlködtünk tovább inkább hazamentünk.
Eljegyzés az üveghegyeken is túl
Kedd
Mivel tegnap este érkeztünk így reggel első dolgunk az volt, hogy megnézzük hol is aludtunk. Meseszép volt:D Gyorsan megreggeliztünk és elindultunk Sydney felé vezető kirándulásunkra.
1 állomás volt az üveghegyek. Régóta nem hittem el a meséket ezért most sikerült utána járni a történeteknek. Elmentünk az üveghegyeken is túlra. Mikor felértünk kiválasztottunk egy rövid útvonalat, amit általában időseknek és gyerekeknek szoktak ajánlani. Gondoltuk ezzel mi is megbírkózunk. Elég vicces volt, az egyik hídon találtunk egy gyöngyökből fűzott gyűrűt, Balázs gyorsan meg is kérte a kezemet.:D A rövidke túra (10 perc) után indultunk tovább Byron Bay-be. Szintén este érkeztünk meg, természetesen megint óceánparttal szemben álltunk le (lentebb nem adjuk). Ami a legviccesebb volt ezen a napon, hogy amíg pakolásztam a kocsiban, addig Balázs elment megmosni az evőeszközöket és míg távol volt megdobáltak minket tojással, még mindig nem mostuk le:D A hab a tortán pedig óriási denevérek röpködtek a fejünk felett, nagyon jó érzés volt főleg amikor a csámcsogásukat lehetett hallani.
Mivel tegnap este érkeztünk így reggel első dolgunk az volt, hogy megnézzük hol is aludtunk. Meseszép volt:D Gyorsan megreggeliztünk és elindultunk Sydney felé vezető kirándulásunkra.
1 állomás volt az üveghegyek. Régóta nem hittem el a meséket ezért most sikerült utána járni a történeteknek. Elmentünk az üveghegyeken is túlra. Mikor felértünk kiválasztottunk egy rövid útvonalat, amit általában időseknek és gyerekeknek szoktak ajánlani. Gondoltuk ezzel mi is megbírkózunk. Elég vicces volt, az egyik hídon találtunk egy gyöngyökből fűzott gyűrűt, Balázs gyorsan meg is kérte a kezemet.:D A rövidke túra (10 perc) után indultunk tovább Byron Bay-be. Szintén este érkeztünk meg, természetesen megint óceánparttal szemben álltunk le (lentebb nem adjuk). Ami a legviccesebb volt ezen a napon, hogy amíg pakolásztam a kocsiban, addig Balázs elment megmosni az evőeszközöket és míg távol volt megdobáltak minket tojással, még mindig nem mostuk le:D A hab a tortán pedig óriási denevérek röpködtek a fejünk felett, nagyon jó érzés volt főleg amikor a csámcsogásukat lehetett hallani.
Autóbérlés
Hétfő
Tegnap kb. reggel 3 felé értünk haza, reggel 8 körül keltünk, borzasztóan fájt a fejem, amin sajnos nem is csodálkoztam. Ugye a többieknek indult a gép, nekünk pedig kocsit kellett bérelni és alapból ki kellett költözni 10 órakor ezért gyorsan mindenki próbálta összeszedni a cuccait. Előtte azért megnéztük a tegnap készült képeket, elég vicces volt és néha úgy éreztem magam a képek láttán, mint a Másnaposok című filmben a főszereplők. A reptéri transzfert amit megrendeltünk a többieknek, 45 perc késéssel kérkezett egy 500 m-rel távolabbi buszmegállóban. Én persze csiga lassúsággal pakoltam össze így a 10 helyett 11-kor tudtunk csak kiköltözni. Felszálltunk a buszra, utána meg vonatra 2 órás utazás után leszálltunk a megfelelő állomáson. A nagy utazás közben megéheztünk, úgy gondoltuk, hogy otthagyjuk a csomagunkat a kajáldába amíg a kocsit kibéreljük addig se kell cipelni. Elgyalogoltunk a megadott címre ami kb. 2 km-re volt a kajáldától. Nem ment valami egyszerűen a kocsibérlés, mert nem fogadták el a kártyánkat. Már vagy 2 órája ott ültünk és intézkedett Balázs, hogy valahogy oldjuk meg ezt a bérléses dolgot. Ekkor eszembe jutott, hogy a csomagjaink az üzletben vannak és mi van akkor, ha 4-kor bezár a kajálda mi lesz a csomagokkal. Visszasétáltam, természetesen már a padlót mosták, szerencsére időben érkeztem, de abba nem gondoltam bele, hogy azt a két roh@dt börőndöt majd egyedül kell visszahúznom. Természetesen a sok hülye barom, csak dudálni tudott, ahogy látták a szenvedésemet a keskeny járdán, Az egyiket a földön a másikat félig a járdán húztam vissza. Tiszta ideg voltam szidtam mindenkit, szerintem az összes ellenségem anyukája csuklott. Az 5 ajtós autó helyett amit eredetileg akartunk bérelni egy Hippi Campert kaptunk. Aminek ha a jó oldalát nézzük nem kell szállásra fizetni, hiszen benne alszunk. Rengeteg inzékedés után és persze Balázs szüleinek köszönhetően, sikerült elindulnunk észak felé Sunshine Coast-ra. Este találtunk egy nagyon szupi helyet ami pont az óceánnal szemben volt, nagyon jó volt végre úgy aludni, hogy közben hallottuk a hullámok hangját, mások ezért több ezreket fizetnek.
Tegnap kb. reggel 3 felé értünk haza, reggel 8 körül keltünk, borzasztóan fájt a fejem, amin sajnos nem is csodálkoztam. Ugye a többieknek indult a gép, nekünk pedig kocsit kellett bérelni és alapból ki kellett költözni 10 órakor ezért gyorsan mindenki próbálta összeszedni a cuccait. Előtte azért megnéztük a tegnap készült képeket, elég vicces volt és néha úgy éreztem magam a képek láttán, mint a Másnaposok című filmben a főszereplők. A reptéri transzfert amit megrendeltünk a többieknek, 45 perc késéssel kérkezett egy 500 m-rel távolabbi buszmegállóban. Én persze csiga lassúsággal pakoltam össze így a 10 helyett 11-kor tudtunk csak kiköltözni. Felszálltunk a buszra, utána meg vonatra 2 órás utazás után leszálltunk a megfelelő állomáson. A nagy utazás közben megéheztünk, úgy gondoltuk, hogy otthagyjuk a csomagunkat a kajáldába amíg a kocsit kibéreljük addig se kell cipelni. Elgyalogoltunk a megadott címre ami kb. 2 km-re volt a kajáldától. Nem ment valami egyszerűen a kocsibérlés, mert nem fogadták el a kártyánkat. Már vagy 2 órája ott ültünk és intézkedett Balázs, hogy valahogy oldjuk meg ezt a bérléses dolgot. Ekkor eszembe jutott, hogy a csomagjaink az üzletben vannak és mi van akkor, ha 4-kor bezár a kajálda mi lesz a csomagokkal. Visszasétáltam, természetesen már a padlót mosták, szerencsére időben érkeztem, de abba nem gondoltam bele, hogy azt a két roh@dt börőndöt majd egyedül kell visszahúznom. Természetesen a sok hülye barom, csak dudálni tudott, ahogy látták a szenvedésemet a keskeny járdán, Az egyiket a földön a másikat félig a járdán húztam vissza. Tiszta ideg voltam szidtam mindenkit, szerintem az összes ellenségem anyukája csuklott. Az 5 ajtós autó helyett amit eredetileg akartunk bérelni egy Hippi Campert kaptunk. Aminek ha a jó oldalát nézzük nem kell szállásra fizetni, hiszen benne alszunk. Rengeteg inzékedés után és persze Balázs szüleinek köszönhetően, sikerült elindulnunk észak felé Sunshine Coast-ra. Este találtunk egy nagyon szupi helyet ami pont az óceánnal szemben volt, nagyon jó volt végre úgy aludni, hogy közben hallottuk a hullámok hangját, mások ezért több ezreket fizetnek.
2009. szeptember 17., csütörtök
Buli hajnalig
Jesszu pepi!!! Lassan egy hete, hogy nem írtam a blog-omba de ennek meg van az okat, mert sajnos nem vagyok vagy csak nagyon ritkán vagyok net közelben. Most is egy mekiben ülök tripla sajtburgert zabálva wifizek. Balázs kint alszik a parkolóban, mert még 300km vár ránk.
Megpróbálom napokra lebontani, hogy mi is történt velünk az elmúlt napokban.
szept. 13.
Még Kristófnak hátra volt a versenye, most már nem árulok el nagy titkot a korcsoportjában 3. helyezést ért el, nem sírtam még idegen fiú miatt, de neki sikerült. Amikor ott állt fent a dobogón és felhúzták a magyar zászlót és csak egyedül én kiabáltam be neki magyarul, nagyszerű érzés volt még ha most is rá gondolok kiráz a hideg. Mondanom se kell, hogy estére amúgy is terveztünk bulit, de így hogy 2 érmet is hazahoztunk úgy gondoltuk leisszuk magunkat:D:D:D Előtte még részt kellett vennünk a záró ünnepségen ahol hivatalosan is átvettük az itu zászlót (2010-ben nálunk lesz a triatlon világbajnokság végső állomása). Nah hát ott is bekönnyeztem magam, ahogy felmentek 5-en 5000 ember elé és átvették a zászlót elég megható volt. Mondjuk a legviccesebb ditke ezt főként neked írom ahogy kiléptünk a szállodából Ákibákival hülyéskedtem és eleste a saját lábamba. Mondanom se kell tiszta ideg lettem, vérzett a lábam a térdem mindenem fájt. Úgy voltam vele, hogy nem is megyek a partyra mert borzasztóan fájt mindenem(képek hamarosan). Bicegtem vagy 400 métert persze mindenki sietett volna én meg mondtam nekik, hogy menjetek!!!! de ákibáki talált nekem az út szélén egy bevásárlókocsit. Juhéééé! így márt tudtam tartani velük a tempót, sőt mi több hamarabb is odaértem mint a többiek, mert ákos végig futotta velem az utat:D Megérkeztünk a helyszínre keresem a jegyünket, basszus nem találtam jeeeeee ki más lenne, ha nem én. Balázs le is baszott, hogy én szétszortabb vagyok mint ő:D Ezért 30 dollárt kellett fizetnem, hogy bemehessek. Mikor véget ért a rendezvény kocsival mentünk tovább az igazi helyre. Ja én persze felvettem a durca jelmezt és végig játszottam a sértődékeny lánykát. Szegény Balázs azt se tudta, hogy mit csináljon, hogy jobb kedvem legyen én meg csak dúltam fúltam. Végül nagyon jól sikeredett az este, állítólag én még egy ausztrál sráctól is elkértem a személyiét, hogy megnézzem elég idős-e hogy velem egy légtérben tartózkodjon:D
Reggel elég nehézkesen indult a napunk, főleg hogy 10kor ki kellett költözni, de én még a bőröndömet se találtam:D
Sajnos most be kell, hogy fejezzem, mert indulunk tovább.
Holnap is megpróbálok még írni!
Mindenki nagyon hiányzik millió puszi!
Megpróbálom napokra lebontani, hogy mi is történt velünk az elmúlt napokban.
szept. 13.
Még Kristófnak hátra volt a versenye, most már nem árulok el nagy titkot a korcsoportjában 3. helyezést ért el, nem sírtam még idegen fiú miatt, de neki sikerült. Amikor ott állt fent a dobogón és felhúzták a magyar zászlót és csak egyedül én kiabáltam be neki magyarul, nagyszerű érzés volt még ha most is rá gondolok kiráz a hideg. Mondanom se kell, hogy estére amúgy is terveztünk bulit, de így hogy 2 érmet is hazahoztunk úgy gondoltuk leisszuk magunkat:D:D:D Előtte még részt kellett vennünk a záró ünnepségen ahol hivatalosan is átvettük az itu zászlót (2010-ben nálunk lesz a triatlon világbajnokság végső állomása). Nah hát ott is bekönnyeztem magam, ahogy felmentek 5-en 5000 ember elé és átvették a zászlót elég megható volt. Mondjuk a legviccesebb ditke ezt főként neked írom ahogy kiléptünk a szállodából Ákibákival hülyéskedtem és eleste a saját lábamba. Mondanom se kell tiszta ideg lettem, vérzett a lábam a térdem mindenem fájt. Úgy voltam vele, hogy nem is megyek a partyra mert borzasztóan fájt mindenem(képek hamarosan). Bicegtem vagy 400 métert persze mindenki sietett volna én meg mondtam nekik, hogy menjetek!!!! de ákibáki talált nekem az út szélén egy bevásárlókocsit. Juhéééé! így márt tudtam tartani velük a tempót, sőt mi több hamarabb is odaértem mint a többiek, mert ákos végig futotta velem az utat:D Megérkeztünk a helyszínre keresem a jegyünket, basszus nem találtam jeeeeee ki más lenne, ha nem én. Balázs le is baszott, hogy én szétszortabb vagyok mint ő:D Ezért 30 dollárt kellett fizetnem, hogy bemehessek. Mikor véget ért a rendezvény kocsival mentünk tovább az igazi helyre. Ja én persze felvettem a durca jelmezt és végig játszottam a sértődékeny lánykát. Szegény Balázs azt se tudta, hogy mit csináljon, hogy jobb kedvem legyen én meg csak dúltam fúltam. Végül nagyon jól sikeredett az este, állítólag én még egy ausztrál sráctól is elkértem a személyiét, hogy megnézzem elég idős-e hogy velem egy légtérben tartózkodjon:D
Reggel elég nehézkesen indult a napunk, főleg hogy 10kor ki kellett költözni, de én még a bőröndömet se találtam:D
Sajnos most be kell, hogy fejezzem, mert indulunk tovább.
Holnap is megpróbálok még írni!
Mindenki nagyon hiányzik millió puszi!
2009. szeptember 12., szombat
Fáj a fenekem
Mindig eltervezem, hogy este írok ide, de soha nem jön össze, nah mindegy.
Tegnap:D ismét elmentünk hárman a szörfösök paradicsomába kristóffal és balázzsal biciklivel (értitek éénnnn??? bicikli???) és ráadásul nem úgy mentünk mint tanyán, hogy balra is nézelődök meg jobbra is, neeeem. hajtottak mint a tatárt mára be is durrant a fenekem a combom a vádlim örülök, hogy tudok ülni. Leizzadva, éhesen, szomjasan értem át azt hittem meghalok. Gyorsan leszaladtunk megmártani a lábunkat a sós vízben utána gyorsan kajáltunk. Jaj én annyira finomat ettem, tészta volt rákkal meg hallal meg minden finomsággal a többiek pizzát ettek. Teli hassal még kívántam egy kis fagyikát, Kristóf hazament mi meg ketten Balázzsal elmentünk nekem keresni fagyit (jaj de finom volt). Este mikor hazaértünk persze megint hipp hopp jön vuk tempóban, rájöttünk, hogy nincs itthon kaja, jeeeeeee akkor menjünk el boltba. Hát fájó fenékkel megint felülni nagyon jó érzés. Végig az járt az eszembe, hogy minek ettem régen annyi csokit. De ez a gondolat hamar elillant amikor benyomtam egy 200g-os finom incsi-fincsi csokoládét este 8kor. Amikor ezt meglátta az Ákos majdnem szívrohamot kapott, mondta is hogy ez 1 óra biciklizés lesz. Gondolhatjátok mennyire sajnáltam!!! Úgy jöttem vissza egy karácsonyfa mert természetesen én nem vittem magammal hátizsákot. Így megint falusi lánynak éreztem magam. A legrosszabb az egészben, hogy nemcsak féloldalasan mentem végig, de hogy még a balra tarts balra hajts szabályt is figyelembe kell venni. pfff kész. Ma még folytatom az írást csak nem ért véget még a nap:D:D::D Tényleg még krokodilt is simogattam:D
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
